A „műhelymunkák”, melyeket korábban mesterségeknek neveztünk, mindig is összetettebb tevékenységek (pl. az úgynevezett “diszciplínák”) kísérői voltak.
1974-ben az Argentína Cordoba tartományában található „El Mirador”nevű helyen a négy Mesterség (Parfüméria, Fitoterápia, Ikonográfia, Játék) gyakorlati módon is bemutatásra került. Egy évvel később, 1975-ben, a görögországi Korfu szigetén néhány dokumentumban összefoglaltuk a mesterségek és a diszciplínák témáit, melyek újdonsága abban állt, hogy foglalkoztak a valós ébrenlét megerősítésének témájával. Ezen új fejlesztések alapján jött létre az emberi pszichizmus sémája és az “operative” (spanyolul operative) címmel összefoglalt eljárások gyűjteménye (Luis Amman: Önfelszabadítás c. művében, a ford.).
28 év telt el, mire ezek a műhelymunkák – és újabbak is mint az anyag és a tűz műhelymunkái - újra előkerültek.
Ma pedig megpróbáljuk továbbfejleszteni őket hogy jobban segítsék az ún. “belső munkáinkat”. A belső munka, összefüggésben a világban kifejtett cselekedetekkel, és közös célunkkal az iránytű, mely cselekvésünk irányát megmutatja. A mesterségek lehetővét teszik, hogy egy olyan kiegészítő tevékenységre is támaszkodjunk, mely hozzájárul a világban kifejtetett cselekedeteinkhez, és megerősít egy olyan életstílust, mely a szokásosnál inspiráltabb tónust tesz lehetővé.
Nemrég, egy kis csoport tagjai, akik érdeklődnek a téma iránt, elővették ezeket a korfui anyagokat a Parfümkészítésről, a Ludizmusról (Játékok mestersége) és az Ikonográfiáról, és most hozzáadjuk a Fitoterápiát (természetgyógyászatot) és a Tűz mesterségét is. Úgy döntöttünk, hogy megjelentetjük ezeket az anyagokat egy weboldalon (egyelőre csak spanyolul), hogy minden érdeklődő hozzáférhessen. Néhány függelék is megtalálható ezen az oldalon, például az eneagramokról szóló és az arányok rendszerét bemutató. Másrészt ugyanezen oldalon szeretnénk videó formájában bemutatni valamit a mesterségek gyakorlásáról is, nem azzal a szándékkal, hogy elmagyarázzuk őket, hanem inkább, hogy olyan képeket mutassunk be, melyek mozgásba lendítik ezen tevékenységeket, és elősegítik sok ezzel foglalkozó csoport létrejöttét a városokban, valamint a Parkjainkban történő véleménycserét.
Ezenkívül a tapasztalat bizonyosságával állítjuk, hogy hasznos, ha mindegyik mesterséggel dolgozunk és kapcsolatba lépünk, és nem csak az egyikkel. Ha mindegyikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megértjük majd közös hátterüket, ami a tónus, az alaposság (rendesség/gondosság) és a folyamatosság gyakorlása - egyfajta nevelő funkció -, illetve az a tendencia, hogy koherens és harmonikus struktúrákat hozzunk létre, legyenek azok aktusok vagy tárgyak struktúrái.
A mesterségeink továbbfejlesztést igényelnek, és mindenkire saját magára van bízva, hogy ezt milyen tónussal teszi. Arról a bizonyos tónusról beszélünk, mely az „illeszkedés” érzetét adja számunkra, azzal a szándékkal, hogy „ott legyünk, ahol vagyunk”, egy hullámhosszon másokkal. Ennek a harmóniának van egy mértéke, amely egy arányból származik. Szükség van az alaposság gyakorlására, azaz arra, hogy tudatosan tiszteletben tartsuk a műveletek sorrendjét és fontosságát, valamint hogy fenntartsuk a célt a folyamat nehezebb pillanataiban.
